Vámosújfalu az Északi – középhegységben fekvő kis falu, ahol a Búzavirág Alapítvány által működtetett, látássérült fiatalok számára létrehozott lakóotthonok mellett nyaranta kézműves táborba várják a gyerekeket. A táborban három tevékenységgel ismerkedhetnek meg a gyerekek – kosárfonás, szövés és fazekasság - a műhelyekben dolgozó látássérült felnőttek segítségével, irányításával. Ide indultunk el június 22-én, hétfőn reggel 26 gyerekkel.

A táborban az alapítvány vezetője, Németh Márta fogadott minket, és már az első nap érdekes programmal készültek. A 26 gyerek 5 csapatba osztva érzékenyítő tréningen vett részt, ahol kipróbálhatták, milyen látás nélkül, csupán egy bottal közlekedni, mennyire nehéz akár csak a nevünket is leírni, ha az egyik érzékszervünk nem áll rendelkezésünkre. Rácsodálkoztak a beszélő számítógépre és telefonra, amelyek megkönnyítik a látássérültek életét. Megismerkedhettek a Braille - abc-vel és kipróbálhatták a Braille írógépet.

Hétfőn délután elindultunk felfedezni a falut, feltérképezni a boltokat és szerencsésen utunkba akadt egy játszótér. Kedden délelőtt elkezdődhetett a kézműveskedés. Délelőttönként 9 órától ebédig a műhelyekben ügyeskedtek a gyerekek. Három csoportra osztva kezdték el az ismerkedést a kosárfonással, szövéssel és fazekassággal. A kosárfonás kissé feladta a leckét, mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek, mert a nedves, csúszós fűzfavesszőket nem volt egyszerű a kívánt irányba hajlítani, egy kis fizikai erő is szükségeltetett hozzá, ami a kicsi ujjakban nem mindig volt elegendő. Természetesen akadt, aki kitartott, nem adta fel, és csodaszép saját kosárral térhetett haza. A korongozás és a szövés ellenben nagy népszerűségnek örvendett. A fazekas műhelyben készültek tálak, kancsók, poharak, szappantartók. Felrakásos technikával, előre gyártott agyaghurkákból gyönyörű egyedi alkotások, kipróbálhatták a kész termékek festését, és teret adtak az egyéni ötletek megvalósításának is. Így készült farkas, tojással teli kosárka és számos egyéb alkotás. A szövés egyszerűbb darabok elkészítésével indult. Megtanulták a gyerekek, hogyan lehet csupán az ujjaikat használva karkötőt készíteni cérnazokni karikákból.

Megismerkedhettek egy másik technikával is, és így sorra születtek a szebbnél szebb színű telefontartók. Majd mindezek után a szövőműhelyben mindenki elkészíthette a saját lábtörlőjét vagy tarisznyáját.
Délutánonként kirándulni voltunk. Habár az idő nagyon nem kedvezett nekünk, kicsit áztunk is, kicsit fáztunk is, de nem zárkóztunk be a szobákba, hanem esőkabátot vettünk és indultunk túrázni. Kedden a közeli Sárospatakon jártunk, ahol bebarangoltuk a várat, kívül-belül, majd a vár melletti játszótéren kiszaladgálhatták magukat a gyerekek, egy-két sziklát is megmászhattak, és végül késő délutánra annyira kisütött a nap, hogy lekerültek az esőkabátok, pulóverek, és még egy fagyit megkockáztathattunk.
Szerdán igénybe vettük az alapítvány egyik munkatársának a segítségét, és az ő vezetésével egy közel három órás Bodrog-parti sétán vettünk részt.

Csütörtökön délután hosszabb és kalandosabb kirándulásra vállalkoztunk, mert megint bebuszoztunk Sárospatakra, ahonnan a Malomkő tanösvényen, a piros jelzést követve terveztük elérni a híres Megyer-hegyi tengerszemet. Nem tudtuk, mire számítsunk, de a szőlősdombok, erdőn keresztül vezető ösvények és meredek kaptatók után - ahol a kisebbeket néha kézen fogva húztuk és bátorítottuk -, elértük a tengerszemet. Fentről megcsodáltuk, majd, miután belefért még az időnkbe, lementünk a mederhez is. A környék csodálatos volt, hatalmas sziklafalak között vezetett az utunk, nem győztük csodálni és kattintgatni a fényképezőgépet. Lent, a tengerszemnél volt a táborozás legnagyobb meglepetése, több száz meg ezer apró, körömnyi nagyságú béka személyében. A gyerekek az örömtől visítva gyűjtötték a markukba a picike kis lényeket. Visszafele teljesen feldobott hangulat uralkodott a gyerekek között, nagyon élvezték ezt a délutánt.

Esténként, vacsora után sem unatkoztunk. Ha az idő engedte, akkor tollasoztunk, pingpongoztunk, fociztunk. Egy trambulin volt felállítva az udvaron, amely előtt mindig hosszan kígyózott a sor. Majd lefekvés előtt még előkerültek a társasjátékok. Egyik este táncverseny volt, ahol a bátrabbak megmutathatták tánctudásokat, előre betanult koreográfiával vagy éppen rögtönzött előadással. Utolsó este pedig a tábor állandó lakói a ház melletti pályára költöztették ki a laptopot, hangfalakat és zenés búcsúestet kaptunk ajándékba.
Mivel a 26 gyerek különböző lakásotthonokból érkezett, így új barátságok születtek, Debrecenben, elváláskor pedig ígéretek hangzottak el a mielőbbi viszontlátásra. A gyerekek élményekkel gazdagon, sok-sok, maguk készítette kézműves termékkel a bőröndjeikben tértek haza az öt napos táborozásból.

Buzás Barbara
fejlesztő pedagógus

VámosújfaluKézműves tábor

Vámosújfalu
Kézműves tábor