Az autizmus a kapcsollateremtés zavara vagy hiánya. Következményei a viszonyulási képesség zavara vagy hiánya és az alkalmazkodás zavara vagy hiánya.

Az első leírás, amelyben az álapotot már az „autizmus” kifejezéssel jellemzik, Leo Kannertől származik 1943-ból. A gyermekeket szociálisan zárkozottnak, közömbösnek írta le, akiknek a beszédfejlődése zavart, nem beszélnek vagy csak ismételgetnek, és erősen ragaszkodnak bizonyos megszokott rituálékhoz. Az autisztikus zavarok kialakulásának hátterében minden esetben szerepet játszanak a genetikai adottságok. Gyakorisága 2-5 tízezrelék.

Jelen cikk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy az autizmus spektrumhoz tartozó tünettanilag heterogén mentális zavarokat részletesen tárgyaljuk. Ezért az alábbiakban az általánosan jellemző tüneteket szeretném röviden bemutatni:

Hangulati élet:

• Inadequatnak tűnő sírás vagy nevetés. Mivel a sírás oka a kivülálló számára ismeretlen ezért nem vagy csak nehezen lehet megvigasztalni.
• Hirtelen és látszólag ok nélkül megjelenő félelem, amely egyszerű szorongástól rövid idő alatt a pánikig fokozódhat, majd átválthat agresszióba. Ez az estek 99 % -ban autóagresszió.
  

Ambivalencia : ugyanazt a dolgot egyszerre „akarom” és „nem akarom”; „szeretem” és „nem szeretem”. Nagyon veszélyes lehet, ugyanis ha a „nem akarom”-nál akad el, akkor megtagadhatja a táplálékbevitelt, akár huzamosabb ideig is.

Beszéd : alapvető tünet, hogy vagy nem beszélnek, vagy a beszédüknek nincs közlő funkciója. Gyakran echolália jellegű, vagyis a hallottakat megismételi. Hangsúlyuk furcsa, a szónak abban az értelmében, hogy a kérdő és kijelentő hangsúlyt teljesen önkényesen használják. Ugyanez jellemző a személyes névmások használatára is.

Kényszeres viselkedés : bármilyen cselekvést képesek kényszeresen végrehajtani, még a beszédet is (pl. kérdezési kényszer, autóagresszió kényszer vagy az azonossághoz való kényszeres ragaszkodás ).

Mozgás : mozgásuk bizarr, kényszeres és sztereotip. Szeretnek pörögni, forogni vagy a tárgyakat pörgetni és forgatni. Problémát jelenthet, ha semmi mással nem hajlandó foglalkozni.

Személyes kapcsolatok : jellemzően vagy teljesen hiányoznak a személyes kapcsolatok (elsősorban a kortárskapcsolatok hiánya jellemző) vagy valamilyen zavar következtében elromlottak.

Vegetatív tünetek :

• alvás: az alvás ébrenlét szakaszok hossza és ritmusa bármilyen lehet, egészen az inverz alvásig.
• étkezés: jellemzően a „semmit” evéstől a „mindent” evésig terjedhet.
• ürítés: képesek napokig visszatartani a vizeletüket vagy hetekre a székletüket.

Gondolkodás : gondolkodásuk a realitáson kívül helyezkedik el. A kapcsolatteremtési zavar következményeként értékelhető IQ tesztet nem lehet felvenni velük.

Az autisztikus zavarok jellemzőinek rövid bemutatása után, néhány gondolat erejéig szeretném bemutatni azokat a sajátos nehézségeket, amelyekkel egy lakásottonban nevelkedő gyermek szembesül illetve a velük foglalkozó szakemberek szembesülnek.

A lakásotthonban végzett pszichológiai munka több szempontból is sajátságos. Ennek egyik oka, hogy az itt élő gyerekek érzelmi életének más a fejlődési vonala, hiszen az anyával való kapcsolat szükséglete kielégítetlen. Egyes gyermekek korábban elhanyagolást vagy bántalmazást szenvedtek el. Állandó jelleggel kortársaikkal vannak, csoportban élnek. Az itt élő gyermekekre egy részére jellemző:

• nagyfokú bizalmatlanság az emberek felé
• rejtőzködő magatartás
• kötődésképtelenség.

Ezen túlmenően a lakásotthonban élő gyermekek heterogén csoportot képeznek mind életkoruk, mind nemük mind pedig azoknak a pszichés zavaroknak a tekintetében, amelyektől estelegesen szenvednek. A legtöbbjük esetében a lakásotthonba kerülés egyenértékű - a család elhagyása mellett – a település elhagyásával, ami maga után vonja a baráti kör és az iskola cseréjét is.

Ha figyelmesen elolvastuk a fentebb leírtakat könnyen megérthetjük, hogy egy autista gyermek beillesztése lakásotthoni környezetbe komoly kihívást jelenthet az itt dolgozóknak. Egyik oldalon ugyanis ott áll egy olyan gyermek, amely pszihés zavarából adódóan képtelen az alkalmazkodásra, másfelől a kortárskapcsolatainak a kialakításában is komoly nehézségekbe ütközik. A másik oldalon ott találjuk azt a heterogén, többszörösen frusztrált gyermekekből álló csoportot, amelyből a velük foglalkozó team következetes neveléssel, szabály és normarendszer kialakításával, megpróbál közösséget kovácsolni. Az autista gyermek nem vagy csak részben lesz képes alkalmazkodni a kialakult szabályrendszerhez, gyorsan kiváltva ezzel a többiek ellenszenvét. Ugyanakkor egyesek vissza is élhetnek a kialakult helyzettel, így próbálván kihúzni magukat bizonyos feladatok elvégzése alól. Az autista gyermek a fenntebb leírt jellegzetes tünetei okán nagyobb odafigyelést kíván az ügyeletes nevelőtől, ami a többi gyermek részéről féltékenységet szűlhet.

Mit tehetünk?

A sikeres beilleszkedés érdekében a gyermek, a közösség és a nevelői team szintjén egyaránt be kell avatkoznunk.

A gyermek szintjén: a beavatkozás nagymértékben függ az érintett gyermek állapotának súlyosságától, az alkalmazkodást legsúlyosabban nehezítő tünetektől, értelmi képességeitől és nem utolsó sorban a környezeti adottságoktól (esetünkben a közösség teherbíró képesége, ellátási lehetőségek). A komplex terápia alapja az egyéni szükségletekhez alakított, specifikus pedagógiai, gyógypedagógiai fejlesztés, amelynek célja a gyermek eltérő fejlődéséből adódó eltérések csökkentése. A gyógyszeres terápia nagymértékben csökkentheti a kényszeres tüneteket.

A gyermekcsoport szintjén: fontos, hogy a többi gyermek megértse és elfogadja, hogy társuk képtelen az alkalmazkodásra. Fontos, hogy megértsék és elfogadják, hogy zárkózottabb, nehezebben barátkozik, és a többi gyermek közeledésére gyakaran félelemmel reagál. Empátiás képességeikhez mérten kiemelten fontos, hogy megértsék azt, hogy társuk furcsa, bizarr viselkedése egy tünet. Vélhetően így elkerülhető, hogy a legelesettebb gyerek a többiek gúnyolódásának a céltáblájává váljon, ami tovább mélyítheti elszigeteltségét.

A nevelői team szintjén: a legtöbb szerző a pszichoedukáció fontosságát hangsúlyozza, vagyis a gyermekekkel közvetlenül kapcsolatban álló nevelők kapjanak megfelelő információkat az autizmus temészetével kapcsolatban. Így a gyermek néha érthetetlen, inadequat viselkedése - mint tünet - megmagyarázhatóvá válik, valamint a fennt részletezett nehézségek megelőzhetőek. A feladat nehézsége miatt fontos, hogy a team szuperviziós lehetőséget is kapjon.

Mivel azonban az autista gyermek tünetei a folyamatos gyógypedagógiai fejlesztéssel és a gyógyszeres terápiával is csak részben, általában kis mértékben befolyásolhatók, ezért a gyermek tüneteinek megismerése után az egész közösségnek össze kell ülnie és együtt – belevonva a lakásotthonban élő gyerekeket is – át kell gondolniuk, hogy hogyan tudják úgy alakítani a napirendet, a tárgyi környezetet, hogy az az autista gyermek számára a legkevesebb nehézséget okozza. Előbb utóbb megértik majd, hogy ez mindnyájuk közös érdeke.

Felhasznált irodalom:

1. Vetró, Á. (2008) Gyermek és ífjúság pszichiátria. Medicina, Budapest.
2. Comer, R. J.(2000 ) A lélek betegségei. Osiris, Budapest.
3. Vikár A. (2007) Dinamikus gyermekpszichiátria. Medicina, Budapest.