A Debreceni Reménysugár Gyermekotthon 3. számú Gyermekotthonának lakói igazi kalandkereső, új élményekre vágyó közösséget alkotnak. 2017. nyara sem múlhatott el táborozás nélkül.

Az előkészületeket titok övezte, a nevelők igyekeztek még izgalmasabbá tenni a várakozás idejét is a résztvevők számára. Július 10-én reggel 20 gyermek és 3 nevelő kelt útra vonattal, hogy meghódítsa Heves megye egyik legszebb települését, Szilvásváradot. A Bükk csúcsai már messziről látszottak és az Erdei Kisvasút mozdonyának hangja is jól hallható volt érkezésünk idején.

A Kalandtáborban kényelmes szobák, játszótér, foci pálya vártak bennünket, valamint a túravezető, mindenki „Sanyi bácsija”.

A szállás bejárása után felfedeztük a kalandpark környékét, megismerkedtünk az erdei iskola programjával, majd vicces és egyben izgalmas éjszaki túrán vettünk részt. Megérkezésünk előtt néhány napon át esett az eső, így különösen kalandosra sikerült a túrázás. A túravezető igyekezett fenntartani a figyelmet, részletesen mesélt a Bükkbe visszatelepült ragadozó állatokról, melyek hangját a túra alatt több gyermek hallani is vélte. Az éjszakai túra bátorság próbával ért véget, ami igazi kihívás volt mind a gyermekek, mind a nevelők számára.

Előre elképzelhetetlen sikere volt az íjászatnak. Bebizonyosodott a mondás, mely szerint „ a jó lövéshez három dologra van szükség. Jó íjra, jó vesszőre és jó íjászra”. A legelszántabb és kitartóbb gyermekek parádésan megtanulták ennek a szép, régi, magyar sportnak az alapjait. Csodás eredmények születtek, hosszú órákon át tartó elfoglaltsággá vált az íjászat. Vacsora után esti sétára volt lehetőség, de zajlottak tollas labda párbajok, és izgalmas kártyacsaták a háttérben.

A Szalajka – völgyi túra kényelmesen indult a gyönyörű időben, hiszen a Szilvásváradi Erdei Vasút kocsijából tekintgettek kifelé a táborozók. Lestük a Szalajka – patakot, látunk e sebes pisztrángot? A kisvasút végállomásán bőséges információ hangzott el a környék természeti-, kulturális értékeiről, a látnivalókról, a település múltjáról, a régészeti lelőhely jelentőségről. A Szalajka- völgyi séta csodálatos környezetben, kényelmes tempóban zajlott. Sokat időztünk a Fátyol- vízesésnél, fotózkodtunk a Pisztráng –keltetőnél, lestük az elkóborolt pisztráng ivadékokat.

A program legtartalmasabb és egyben legfárasztóbb része a Milleneumi –kilátóba szervezett túra volt. Túravezetőnk, a meleg ellenére, sem fogyott ki a szóból, minden rovarról, kőről, elrepülő madárról, növénykéről tudott valami nagyon izgalmas történetet. A kilátóból hihetetlenül szép panoráma tárult elénk egészen a Mátráig. Távcsővel szemlélhettük meg a Bél-kő, Istállós-kő bérceit, valamint a Gerena- várat.

Faluséta keretében csupán a Lipicai Ménesgazdaságig jutottunk, mert senki nem akart elszakadni a különleges szépségű lovaktól, kiscsikóktól. Példaértékű tulajdonságokkal bír a lipicai lófajta, mint megtudtuk: igen tanulékony, nagyon engedelmes, egészséges, ellenálló, jó munkakészségű. A ménes gazdaságban megtekintettünk egy rövidfilmet is, amely összefoglalta az egy hét alatt hallottakat, látottakat. Lovaglással zártuk a falusétát, ahol mindenki felülhetett a lipicai hátára, a bátrabbak vágtáztak is, igaz csupán vezetőszáron.

Eger olyan közel volt, hogy a szilvásváradi zsúfolt program ellenére nem hagyhattuk ki. Délután Egerbe utaztunk, ahol a Dobó- téren sétáltunk egy nagyot, majd fagyiztunk. A gyermekek szívesen vásárolgattak, nézelődtek, a nagyobbak önállóan fedezhették fel a belvárost. A vár és a főtérhez közeli templomok megtekintése fért bele a rövid kirándulásba.

A tábor utolsó estéjén egyénenként, vagy kis csapattá szerveződve vettek részt a gyermekek azon a játékos vetélkedőn, amelyet a nevelők szerveztek számukra. Valódi versenyhangulat alakult ki a csapatok között. Ki-ki számot adhatott az elmúlt néhány napban tanultakról, látottakról. A tábor legmeghatóbb eseménye az volt, amikor a nagyon szoros versenyben elnyert fődíjat a nyertes önként felajánlotta a közösség számára.

Este, a gyermekek saját kezdeményezésére mini Ki mit tud? zajlott. Nagyszerűen szórakoztunk, hangos kacagástól, zenétől, tapsolástól zengett a környék órákon át, annak ellenére, hogy mindössze 20 gyermek nyaralt a Kalandtáborban.

A néhány nap alatt aludni sem volt elég időnk, így jóleső fáradsággal ültünk ismét vonatra és indultunk el Debrecen felé.