A csoportbeosztásnál fogta a kezünket Fortuna, a könnyebbnek tűnő kvartettba kerültünk a Debrecen Nyírségi görögkatolikusok, a nyíregyházi Szent Lukács és a Reménysugár „ifjainak” társaságában. A másik négyest Komádi, a Debreceni Javító, Berettyóújfalu és a Reménysugár szoboszlói kirendeltsége alkotta.

A továbbjutást jelentő két hely valamelyikének megszerzése mindenképp (el)várható volt. Az első mérkőzésen látszott is némi indokolatlan „úgyis meglesz” hangulat, amelynek kijózanító 2-0-s vereség lett a következménye a nyíregyháziak ellenében. Utólag úgy tűnik, jókor jött ez a tasli, hiszen ettől kezdve nem találtunk legyőzőre. A továbbiakban, amint az várható is volt, mivel a ”kicsik” ellen mindenki hozta a kötelezőt, a helyi egyháziak ellen kellett kivívnunk a továbblépést érő helyet. Nagy küzdelemben, 0-1-ről fordítva, 2-1-re abszolváltuk a mérkőzést. A Szent Lukács mögött, 2. helyen zárva a csoportot, vártuk a másik ágon csoportgyőztes elleni összecsapást. Ott nagy küzdelemben a Javító vitte el a pálmát az újfaluiak előtt. Bombameglepetés volt – a nagy favorit – Komádi búcsúja. Ők csak az 5. helyért mérkőzhettek.

Következtek a helyosztók. A 7. helyért két reménysugaras gárda harcolt. A rutinosabb és nagyobb szoboszlóiak diadalmaskodtak a derekasan küzdő „kis debreceniekkel” szemben, akik kétszer is betaláltak. (4-2). Az ötödik helyért két csalódott alakulat harcolt, amelynek végén Komádi „örülhetett”.

A négy között már nem volt veszteni valónk. A nagy csalódást már elkerültük. Viszont érezhetően megnőtt a fiúk becsvágya. A nagyon kemény Javító ellen uraltuk a mérkőzést, ám helyzeteink kimaradtak. Jött is egy szerencsétlenül bekapott gól. Az eddigiekkel szemben, nem esett össze a csapat. Tartásuk volt. Futószalagon jöttek a helyzetek, s végül egy góllá érett. Az ellenfél örülhetett a büntetőpárbajnak. Ezúttal a sors igazságosnak bizonyult, s legénységünk a döntőre készülhetett. A másik ágon az ellenünk győztes Szent Lukács túlverekedte magát a szebb napokat látott újfaluiakon, aminek következtében mind a négy csapat újrázhatta a csoportköri mérkőzését.

A „bronzmérkőzésen” a jobban ugyan nem játszó, ám a győzelmet jobban akaró alakulat diadalmaskodott. A Javítóé lett a szépségtapasz, a bronzérem.

Következett a döntő. A holtidőben „vért itattam” a fiúkkal, mert úgy éreztem, megelégednének az ezüsttel is. Egyetlen vereségünk a döntőbeli ellenfelünktől szenvedtük el. Ők nyilván újrázásra készültek, mi pedig azt sulykoltuk, hogy ez egy más(ik) mérkőzés lesz. Az lett. A gól nélküli végeredmény ellenére nagyon színvonalas, döntőhöz méltó hangulatú küzdelem volt. Sok helyzet, remek teljesítmények. Ismét büntetőpárbaj következett. Rosszul kezdtünk: az elsőt mindjárt kihagytuk. Ezt követően, nem utolsó sorban kapusunknak köszönhetően, a 3-3 büntető nem hozott döntést. Folytatni kellett. Berúgtuk. A ráadásban az ellenfél lába remegett meg, s Dávid ismét hárított. A kupa ezúttal itthon maradt!

A torna végeredménye:

Debreceni Reménysugár Gyermekotthon I.
Szent Lukács
Debreceni Javító
Berettyóújfalu
Komádi
Debrecen-Nyírségi Görögkatolikus
Reménysugár Gyermekotthon (Hajdúszoboszló)
Debreceni Reménysugár Gyermekotthon II.

Az eredményhirdetés is felejthetetlen hangulatban zajlott. Igazgatónő még külön „értékelte” Komádi szereplését. Az „aranyos” helyezés értékét növelte, hogy a gólkirály (Asztalos Renátó) és a legjobb kapus (Maczó Dávid) is a mieink közül került ki. A „kicsik” vitéz helytállásukért különdíjban részesültek. Rendhagyó módon köszöntöttük az ezüstérmes csapat születésnaposát, aki nagyon meglepődött. A jó hangulatú esemény, a szokásoknak megfelelően, bőséges és finom ebéddel zárult. Még desszert is jutott az asztalra a szervezők jóvoltából. Feltettük a lécet. Jövőre nehéz dolgunk lesz!

Ők hoztak minket ilyen helyzetbe:
Asztalos Renátó, Béres László, Horváth Dezső, Maczó Dávid, Maczó Tibor, Postár Richárd, Sarkadi Tibor.

Grenczer Attila