Kalandtábor Szilvásváradon

2015. augusztus 10-16-ig a II. sz. Gyermekotthon 4 lakásotthonából 21 gyermek és utógondozott valamint 3 kísérő részvételével igazi kalandokban volt részünk.

Ezek bizony előre kitervelt komoly kalandok voltak, amelyet a két fő túravezetőnk, Sanyi bá” és Gábor tervelt ki minden napra számunkra. Már az első este megtudtuk, hogy ők bizony komolyan veszik a feladatukat, hiszen rögtön a megérkezésünk és a finom vacsora után egy igazi komoly éjszakai túrán vettünk részt. Bizony fogtuk egymás kezét, hiszen semmit nem láttunk, vakon kellett bíznunk egymásban. Persze a bátorságpróbán néhányan medvévé változtak, hogy ijesztgessék egymást, sikerült is. Kb. 2 óra sötétben gyaloglás után egy gyönyörű tisztáson gyönyörködhettünk a csillagos égben, ami mindenkinek elnyerte a tetszését.

A második napunkat az egri fürdőben töltöttük, ahol a csúszdák kipróbálásán kívül Vizi tornán és Vizi vonatozáson is részt vettünk (ez utóbbit mi találtuk ki, amihez kis idő után más ott nyaralók is csatlakoztak)

Szerdán kis nyomolvasóvá válhatott mindenki, délelőtt megtanulhattuk, hogy mi a különbség a szarvas és a vaddisznó lábnyoma között, délután pedig két csapatra osztódva élesben is lehetett tesztelni a frissen tanultakat egy erdei túrán. De volt itt még íjászat, lajhármászás, furfangos kincskeresés, amelyet végül a Kalandvágyók csapata nyert a Táborozookkak szemben. Estefelé még egy kis lézerharc volt a levezetés, éjszaka pedig az erdei tisztásra mentünk közösen, és az augusztusicsillaghullásban gyönyörködtünk.

Csütörtökön folytatódtak a kalandjaink, délelőtt kalóz kincsvadászatban mérték össze a csapatok a tudásukat, de most visszavágtak a Táborozook, mert ők szereztek több kincset. Délután, aki elég bátor volt kipróbálhatta a tábor magasabb fáira épített kalandpályát. Eleinte alig akadt tíz bátor jelentkező, de aztán egyre többen belelendültek, volt, aki négyszer-ötször is végigment a pályán. A többiek biztatták a fent lévőket.

Pénteken, egy nagy kalandtúrán vettünk részt, a híres kisvasúttal jutottunk el a Szalajka völgybe, ahol bátran, de remegő lábakkal felmentünk az ősember barlangjához, onnan pedig egy jó három órás gyalogtúrával sétáltunk vissza és gyönyörködtünk a tájban. Egy kis meglepetéssel is készültünk, nem értették a gyerekek miért gyűjtjük a dinnyehéjat, miért kérjük el a reggeli maradékát, miért szedünk vadalmát. De amikor a pisztrángokhoz és az őzikékhez értünk már mindenki kéregette a finom falatokat, hogy megetethesse kézből az állatokat. Megállapítottuk, hogy a szarvasok a dinnyét szeretik a legjobban. Délután levezetésképpen az íjászattal lehetett komolyabban megismerkedni, hatalmas versenyek zajlottak, és bizony többször is áldozatul esett a legbelső kis kör, nagyon jó célzók voltak a csoportban.

Már kissé fáradtan,de azért lelkesen elérkeztünk az utolsó naphoz, ahol délelőtt élő csocsó, délután pedig élő szumó bajnokság zajlott. Természetesen, hogy ne maradjon idő az unatkozásra, bár ezen a héten erről nem volt szó, még egy kis bobozás, egy kis aranymosás a patakban és az igazán bátraknak egy „fekete öves kalandpálya” megmászása tette teljessé a napot. Tudtuk még fokozni a hangulatot egy” Ki mit tud-dal?”, amit komoly felkészülés előzött meg. Óriási tábortüzet raktunk, és egy nagyon komoly 4 fős zsűri elemezte például az ötfős szinkronúszó csapat szenzációs előadását(természetesen az ötből 3 felnőtt volt),illetve az énekes és a táncos produkciókat.

A táborzárásaként minden aktív részt vevő, csapatnyertes, és egyéb külön kategóriában ügyeskedő oklevelet és jutalmat is kapott.

Másnap már csak az összepakolásra volt idő, és arra, hogy mindenki megállapíthassa, hogy nagyon jó volt ez a tábor, de most szükség lesz néhány nap kiadós alvásra, hogy kipihenhesse magát!

Halászné Varró Erika
gyermekotthon-vezető